Szelike „a kutya” volt. Több kutyám volt az életem során, de ő volt az első, akit úgy neveztem „a kutya”. Ő volt a leghűségesebb, a legszeretetteljes és a legcsodásabb vörös angol cocker spániel kislány. Soha nem felejtem el. Örökkön örökké az én szívem része lesz. Emléke mindig velem marad.
Most egy újabb spániel kutyus kiséri utamat. Ő a második „A kutya”.
Az „A kutyákat” mi jellemzi? Okosak, szeretetéhesek és bohókásak, de a gazdiért mindent megtennének. Örülök, hogy részese volt az életemnek.
Egyszer együtt leszünk és együtt fogunk üli ismét a zöld mezőn, ahol mindig rohanó lobogó fülekkel rohansz majd felém a többiekkel, hogy hozzám dőlhessél és szeretettel teli szemekkel rám nézhessél.